FIGYELEM!!!

Épp infó órán vagyok és akadt egy kis szabadidőm.(Egész órán nem csinálunk semmit:D)
Ma vagy holnap mindenképp lesz friss! Bocsánatot kérek mindenkitől, de nem az én hibám volt és remélem nincs harag! *nagy-boci-szemek*
Ígérem kárpótollak titeket (idővel xD).
De most mennem kell, mert még német szavakat kell tanulnom következő órára :)

Egek!!! Azt mondják írásbeli is van! *egy-világ-dőlt-össze-bennem*



Puxxa:GinaX

5. fejezet - Látogatás

Tudom sokat kellett várni és nem is lett valami hosszú. A vége miatt is bocsi, de kárpótlásul írok egy sokkal izgibb 6. fejezetet. Ivinek gyógyulást, Lillának és Cherrynek pedig köszönet a chat-ért.

Jó olvasást!

( Alice szemszöge)


Mintha rémálomból ébredtem volna. Remegtem és ziháltam, pedig semmi rémisztő nem volt a látomásban. Mégis, mintha én is átéltem volna azt, amit Bella. Láttam a szemében a rettegést, ami az arcán is látszott. És, ahogy kiborult... Soha nem láttam még ilyennek, mindíg az a csendben szenvedő típus volt és csak azok látták mit is érez igazán, akik nagyon jól ismerték. Néha még nekem is nehéz volt rajta kiigazodnom, pedig én voltam a legjobb barátnője, már, ha mondhatom még ezt, azok után, ahogy itt hagytam.
- Mit láttál? - kérdezte kedvesen kedvesem.
Nem tudom, miért éreztem azt amit, de még mindíg lesokkolva álltam a nappali közepén, szerelmem karjaiban. Amikor az érzelmeim már csillapodni kezdtek, kezdtem érzékelni a külvilágot.
Kint már besötétedett, olyan 11 körül járhatott és a bútorokat hozó teherautó is eltűnt.
- Mi történt? - kérdezte Esme, de ez a kérdés már nem nekem szólt, hanem Edwardnak, aki pár lépésre előttem a földön térdelt. Fejét a kezébe hajtotta és megviseltebbnek nézett ki, mint valaha. Valamiért biztos voltam benne, hogy ő nem érezte azt, amit én. Most inkább a látvány viselhette meg, hisz ő mindannyiunknál jobban ismerte Bellát és a látvány sokkal jobban kikészíthette, mint engem az érzelmek.
Ahogy a sokk teljesen elmúlt, egy másik érzés kerített hatalmába, mintha aggodalom lett volna, de nem tudom, hogy miért is aggódtam. Bella miatt, az biztos. Éreztem, hogy baj van.Amit eddig csak sejtettem, - hogy Bella már tutira belekeveredett valamibe - mostmár biztosan tudtam. Belegondoltam, mik is történhettek vele... Ahogy végigfutottam a lehetőségeken egy remegéshullám járta át a testem. Láttam, ahogy Edward összerándul a gondolataimra. Először fel sem fogtam, mit látok, de aztán leesett, hogy a gondolataim váltották ki belőle ezt a reakciót, így próbáltam magam visszafogni. Egész idő alatt őt figyeltem, ahogy a többieknek elmeséltem a látomásom minden apró részlet. Újra és újra megremegett a hallotaktól. Az érzelmekről először nem akartam beszélni, de Jasper olyan átható pillantást vetett rám, amitől megeredt a nyelvem. Mindenkit meglepett ez a furcsaság, de leginkáb annak a számlájára írták, hogy mostanába inkább a múltat látom, mint a jövőt. Carlisle azt mondta, hogy ez szerinte valami új képesség és majd kiforrja magát, ezért ne aggódjunk miatta. Már majdnem éjfél volt, ezért a Bellánál való látogatásunkat elhalasztottuk másnap délutánra.
A nap gyorsan telt. Mindenki berendezte a saját szobáját, majd egy közös vadászatot terveztünk. Mindenki keresett kedvérevalót, maj hazafelé vettük az irányt. Épp csak elindultunk, amikor megint rémtörtek a furcsa képek és semmit nem tudtam tenni ellene.
"Bella épp hazaért az iskolábó és a szobájába tartott. Amikor belépett hűvös levegő csapta meg és kirázta a hideg. Szétnézett a szobában és meglátta a nyitott ablakot. Először meglepődött képet vágott, majd összeráncolta a homlokát, mintha nem értené a történteket. Aztán egyszerűen megrázta a fejét és odalépett, hogy bezárja. Amikor visszafordult az ajtóhoz a szeme megakadt az ágyon. Remegni és zihálni kezdett, majd közelebb lépett és felvette az ágyneműn lévő fehér levelet. Az ablakra nézett, majd a megértés fénye csillant a szemében. Óvatos mozdulatokkal bontotta ki a borítékot, majd elkezdte olvasni a sorokat. A hatás ugyanaz volt, mint legutóbb."
Hirtelen lett vége a látomásnak és amikor kinyitottam a szemem azonnal férjemmel találtam szemben magam.
- Mi történt? - aggodalmaskodott azonnal.
Észre sem vettem, hogy a látomás rám is ugyanolyan hatással volt, mint legutóbb. Kapkodtam a levegőt remegtem és sokkos állapotban voltam.
- Megint Bellát láttam. Újra kapott egy levelet. - mondtam a többieknek, akik szintén körülöttem álltak.
- Megint? - kérdezte Carlisle. Bár nyugodtnak látszott, a hangjából kihallatszott az aggodalom.
- Hogyan? - kérdezte Edward.
Nem tudtam, hogy Bella reakciójára kíáncsi, vagy arra, hogy hol volt a levél, de egy biztos. Rátapintott a lényegre. Bár Bella megint nagyon megrémült, de valamivel jobban viselte, mint legutóbb. És a határozottság még mindíg lángolt a szemében.
- Bárkitől is kapta a levelet, az a szobájában volt. A borítékot ponosan az ágyára tette, az ablak pedig nyitva volt. De úgy tűnt Bella most jobban viseli, mint ezelőtt. - magyaráztam a többieknek is. És úgy tűnt, mintha ez egy kicsit megnyugtatná Edwardot.
- De azért gondolom nem is ugrált örömében. - hát igen. Emmet mindíg képes elrontani egy pillanatot.
Rosalie pedig - egy jól irányzott ütéssel Emmet tarkója felé - tudtára hozta, hogy ezt nem kellett volna.
- Meg kell tudnunk ki küldi a leveleket. - mondta Edward határozottan és a szemében olyan vad tűz égett, hogy egy pillanatra megsajnáltam az írogatót, annak ellenére, hogy én is legszívesebben széttéptem volna azért, amit csinált.
- Induljunk! - mondta Carlisle és mi szó nélkül kezdtünk el hazafelé futni.
Amint hazaértünk elkezdtük megbeszélni a továbbiakat. Mivel mindenki kíváncsi volt már az események miértjére, ezért úgydöntöttünk, hogy az egész család jönni fog, de mivel elég furcs lenne, ha hirtelen mindannyian beállítanánk ezért csak egyikünk fog beszélni Charlieval. A választás rám esett, mivel én voltam Bella legjobb barátnője és Charlie is igazán kedvelt, főleg azok után, hogy segítettem neki és Bellának a Jameses ügy után. A másik jelölt Edward volt, de őt elvetettük. Főleg azért, mert, ha Bella egy kicsit is szenvedett Edward miatt az utóbbi időben - ami valjuk be több, mint valószínű - és Charlie látni fogja az ablakból, hogy közeledik, akkor minden bizonnyal a mindíg szuperül működő puskájával nyitna ajtót, ami még gondokat okozhatna. Tehát én fogok személyesen beszélni Charlieval, míg a többiek a ház melletti erőből fognak hallgatózni.
Elmentem átöltözni, hogy lehetőleg ne szakadtan és véresen látogassam meg a jó, öreg Charlie bácsit, majd elindultunk a Swan lakás felé. Én kocsival mentem, míg a többiek futva, hogy ne keltsünk feltűnést. Pontosan 2 óra volt mikor odaértem. A rendőrautó már a ház előtt parkolt, pontosan a piros furgon mellett. Ahogy elhaladtam mellette megnyugodva láttam, hogy nincs rajta semmiféle balesetre utaló jel, de furcsa mód Bella illatát alig éreztem rajta, ami miatt már nagyon is aggódtam. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy valaki beengedjen. Nem is kellett sokáig ácsorognom mire nyílt az ajtó és a másik oldalán Charliet pillantottam meg. Először nem is akartam hinni a szememnek, annyira megváltozott. Az arca beesett és sápadt volt és legalább 10 évvel nézett ki idősebbnek, ha nem többel.
Nem úgy nézett ki, mint, akit nagyon meglepett a felbukkanásom, inkább, mintha megkönnyebbült volna.
- Charlie! - köszöntem udvariasan és egy elbűvölő mosolyt villantottam felé, amit próbált viszonozni is, de nem igazán sikerült. Olyan volt, mintha a világ minden gondját neki kellene cipelnie, de megpróbálja titkolni.
- Alice! - köszönt ő is - Már vártalak!

Kész!!! Thx!!!

Elkészült a CHAT emberek! Lehet már írni is!:D Köszönet érte Lillának és Cherrynek! Sok puszi nektek! Holnap jön az 5. feji, meg hálám jeléül TALÁN Vasárnap, Hétfő körül a 6. is. De hangsújozom: csak TALÁN!!! És persze utána visszaállunk a régi rendszerre, vagyis friss minden szombaton.

Puxx: GinaX

S.O.S.

Segítségre lenne szükségem! Nem tudok írni a chat-be. Egyszer már sikerült, de azóta bármit csinálok nem engedi :S Ha ti se tudtok kérlek írjatok nekem komiba és, ha tudtok segíteni nagyon örölnék. Bocsika, de nem szándékosan csinálom!!!

Hahóóó!

Először is, néhány jó kívánság nektek a 2010-es évre:

"Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet,
Csendes lépteid kísérje szeretet.
Szívedbe béke, lelkedbe nyugalom,
Légy boldog a következő 365 napon!
BUÉK!!!"

"Örömöd sok legyen, bánatod semmi,
Segítsen az Isten boldognak lenni.
Legyél mindíg vidám,
Örülj minden szépnek,
Én így kívánok neked 
Boldog Új Évet!!!"

"Boldog csak akkor vagy, ha szeretet vesz körül
Ezért az új évben csak szeress és örülj!
Dolgozz, szeress és keresd a szépet,
Adjon a jó Isten: Boldog Új Évet!!!"

"Itt az új év, újat hozzon!
Régi jótól meg ne foszon!
De ha több jót nem is hozhat,
Vigye el a régi rosszat!
BUÉK!!!"

"Szilveszter éjjelén, válassz egy csillagot!
Bármi bánt, neki elmondhatod!
Meggyógyítja a szívedet, lelkedet,
Kívánom tegye szebbé a 2010-es évedet!!!"

"Lassan vége lesz az évnek,
Terveitek már biztosan a jövőbe néznek.
Gondolatban koccintok éjfélkor veletek,
És kívánok Szerencsés, Boldog 2010-es évet!!!"

Valamint ezúton is szeretnék még egyszer - utólag ugyan - Sok Boldog Születésnapot kívánni Lillának, akinek pontosan december 31-én van a szülinapja (hogy nehéz legyen elfelejteni)! Egyébként a Szilveszter estét nálunk töltötte és arra szeretném kérni, hogyha már annyit szenvedtem az ajándéka elkészítésével, akkor ne felejtse el hazavinni legközelebb :)!!! Cherry-nek pedig azt üzenem: Hogyha Lillával próbálunk elérni legalább vedd fel a telefont!!! KÖSZIKE!

Sok puszi nektek és még egyszer BUÉK!!!

Boldog Karácsonyt!!!

Ezúton szeretnék Boldog, Békés Karácsonyt kívánni rendszeresen olvasó barátnőimnek: Lillának és Cherry-nek, valamint minden rendszeres és rendszertelen olvasómnak! Sajnálom, hogy nem tudtam frisset adni, de kész rohanás az egész hetem (gondolom nem csak nekem) és azt a kis szabadidőmet a családommal szeretném tölteni. 
Azonban kárpótlásul írok ide néhány idézetet nektek és, ha szeretnétek nyugodtan küldjétek el barátaitoknak ismerőseiteknek, szeretteiteknek, hiszen ez a SZERETET ÜNNEPE!!!

"Ki szeret, s kit szeretnek, az szegény nem lehet.
Szeretteidre gondolj, s töltsd boldogan az igaz ünnepet!
Boldog Karácsonyt Kívánok!"

"Hó alatt alszanak a házak,
az egész világ csupa varázslat.
S, mint valami tündérálom,
jön el hozzánk Szent Karácsony.
Békés Boldog Ünnepet kívánok!"

"A legkedvesebb ajándékok nincsenek a fa allatt,
Senki nem láthatja Őket,
Nincsen rajtuk dísszallag,
De a fényben, csomagok közt,
Mindenkinek ott van már,
A legkedvesebb ajándék,
Amit a karácsonytól vár.
Az emberek szívében égő béke és szeretet,
A jóakarat és az ünnep jelentik a legtöbbet.
Boldog Karácsonyt!"

"Ahogy a hópihe száll kitartott kezedre,
úgy szálljon füledbe angyalok éneke.
Melengesse szívedet sok-sok szeretet,
így kívánok Boldog Ünnepeket!"

"Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot,
Ajándékot, szeretetet, s mindent, ami fontos neked.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!"

"Csillag száll az esti égen, utat mutat a sötét éjben.
A szeretet ma újraéled, halkan szól most minden ének.
Körül ölel, mint egy bársony
Legyen boldog a Karácsony!"

"Küldök egy lángocskát szívem melegéből,
Elviszi egy angyal, ki eljön az égből.
Füledbe súgja, mit szívemből kívánok,
de leírom én is:
Szép, Boldog Karácsonyt!"

"Mikor Szent Karácsony angyalai szállnak,
Öröm a vendég minden igaz háznak.
Eltörpül ilyenkor a lárma, az árnyék
S megszépül a szívben minden igaz szándék.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok!"

Sok puszi mindenkinek! Kívánom, hogy örökké boldogok legyetek!

4. fejezet

Gondoltam nem akartok vasárnapig, vagy hétfőig várni a kövire, ezért gondoltam felteszem most. Am azért nem tudtam volna holnap frisselni, mert hajnal 2:30 - kor megyek osztálykirándulni Bécsbe és csak vasárnap hajnalba jövök. :D

Jó olvasást nektek! És attól, hogy nem vagyok itt nagyon remélem, hogy a komik itt lesznek.

Pussz mindenkinek és jó hétvégét!!!

(Edward szemszöge)


A csomagolás nem tartott tovább két óránál. Bár Rosalie ezért is morgolódott. Nem is Bella volt az aki a legjobban hiányzott neki, hanem a régi családja. Szerinte egyikünk sem a régi és csak Bella tudja "újraéleszteni" a családot - ahogy ő fogalmazott.
Furcsa érzések kavarogtak bennem.
Boldog voltam, hogy végre újra láthatom.
Aggódtam, hogy mi lehet vele, hisz azóta sem látott Alice semmi használhatót.
Féltem, hogy mi lesz velünk ezután.
Mi van, ha boldogtalan? Ha miattam szenvedett annyit és azt mondja, hogy soha többet nem akar látni? Tudom, hogy önző vagyok, de nem tudok élni nélküle. Ha azt mondja, hogy nem tud nekem megbocsátani... Természetesen elfogadnám a döntését. És, ha belehalnék is elhagynám. De nem csak őt! Elhagynám ezt a világot, mert nincs értelme a létezésemnek nélküle.

Már a kocsiban ülünk és épp a reptér felé igyekszünk, mindössze 120-szal. Én vezetek. Alice és Jasper vannak még az autóban. Előttünk mennek a többiek Carlisle autójával. Amióta megbeszéltük, hogy hazamegyünk Alice olyan, mint egy energiabomba. Még szerencse, hogy Jasper itt van. Ha nem lenne, hugocskám valószínüleg már kiugrott volna az autóból. És persze nekem sem árt egy kis nyugtatás.


(Alice szemszöge)


Egyszerűen nem bírok magammal!!! Épp a repülőn ülünk. Útban a Seattle-i repülőtérre. Végre hazamegyünk! Újra láthatom Bellát! Ááááh!
Nyugodj meg Alice! Ha így folytatod szegény kis férjecskéd ki fog készülni! Beszélek itt badarságokat. Sokkal jobban örül, ha ilyen miatt kell használnia a képességét, mintha depreszió vagy dühkitörés miatt lenne rá szükség.
Csak ez a rossz előérzet ne lenne! A megérzéseim álltalában helyesek, de remélem ez most nem lesz az. Igaz, hogy Carlisle nem tudta biztosan, de én egyre inkább azt érzem, hogy az elméletünk helyes. Akkor viszont - ismerve Bellát és az ő marha nagy szerencséjét - már biztosan történt vele valami.
Felkapcsolódik a kis lámpa, jelezve, hogy kapcsoljuk be az öveket. Perceken belül földetérünk.
A gép nagyot zökken, amikor a kerekek találkoznak az aszfaltos leszállópályával.
Elhagytuk a gépet és elindulunk a csomagokért. Az autóink a parkolóban várnak ránk. Tényleg beleőrültem volna, ha egyhelyben kellett volna ülnöm, ezért mindent elintéztem. 11:30 van. A Napot sűrű felhőréteg takarja, ezért semmi szükség az aggodalomra. A bútorok fél óra múlva fognak a házhoz érni, ha minden jól megy. Aztán még másfél óra, míg Bella végez a suliban.
Végre megérkeztünk a házunkhoz! Már nagyon hiányzott, pedig csak négy hónapja hagytuk el. Teljesen a szívemhez nőtt. De úgy látom nem csak nekem. Én szálltam ki először az autómból, ezért pontosan láttam, ahogy a többiek megpillantva régi otthonunkat, apró mosollyal, nagyot sóhajtva lépnek a bejárathoz.
A ház bútorok nélkül üresnek és jellegtelennek tűnt. Nem szoktunk bajlódni a pakolással, de most mégis mindent kipakoltunk, mert az én értelmes bátyám megígérte Bellának, hogy minden olyan lesz, mintha soha nem találkoztak volna. És félő volt, hogy Bella talán idejön és a bútorok emlékeztetnék őt az együtt töltött időkre, ezért minden életre utaló jelet eltüntettünk magunk után.
Egyszer láttam róla egy "látomást". - ha nevezhetem még így - Itt volt a nappaliban. A fal mellett, a földön kuporogva sírt. Nagyon megviselhette a hiányunk, ha idejött megbizonyosodni róla, hogy tényleg elmentünk. És amikor nem talált semmit bizonyára kikészült.
Nagyon elbambulhattam, mert a következő pillanatban egy autó érkezésére figyeltem fel. Ránéztem az órámra. Nemsokkal múlt dél. Akkor minden bizonnyal a bútorokat hozták.
Kimentünk a teherautóhoz. Carlisle aláírt néhány papírt, majd a fiúkkal együtt elkezdték bepakolni a bútorokat.
Emmet egy idő után morgolódott is egy kicsit, hogy igazán segíthetnénk mi is. Hát igen! A fejét nem túl gyakran használja gondolkodásra. Hiszen mégis, hogy nézne az ki, ha egy akkora lány, mint én, egyik kezében egy szekrénnyel, másikban egy franciaággyal, szaladgálna a házban, mert Emmet biztos, hogy valami ilyen segítségre gondolt. Szegény fiú biztos szívrohamot kapna.
A következő pillanatban egy újabb különös képet láttam magam előtt. Tudtam, hogy ez Belláról fog szólni. Az ilyen "látomások" mindíg róla szólnak. Már csak ködösem érzékeltem családom többi tagját magam körül. Csak a Belláról szóló képeket figyeltem.
"Charlie épp egy fehér borítékot tett az asztalra, mikor Bella leért a lépcsőn. Szörnyen festett. Az arca sápadtabb volt, mint legutóbb, a szeme karikás, mintha hónapok óta nem aludt volna.
- Szia apu! - Köszönt egykedvűen.
- Szia Bells! Leveled jött. - Charlie pedig, mintha egy kis lelket akart volna önteni belé.
Bella arca előbb megepett volt, majd egy kis remény látszott rajta, de ezt hamar eltűntette. Csak a szemeiben látszódott továbbra is.
- Kitől? - kérdezte kicsit kíváncsian.
- Nem tudom. Nincs rajta név.
Bella felkapta a levelet közben halvány mosoly játszott ajkain.
Ahogy olvasta végig a papír tartalmát úgy fagyott rá a mosolya arcára. A reményt először döbbenet, majd felismerés, végül rettegés váltotta fel. Szemei a rémülettől kikerekedtek. Minden ízében remegett, a lábai nem bírták tovább tartani és a földre rogyott. Charlie épp háttal állt neki, de az esés hangjára azzonnal megfordult.Rémülten szaladt lánya mellé, aki még mindíg a földön kuporgott. Az arcát símogatta, szólongatta, de semmi válasz. Bella még mindíg mereven a levelet nézte. Charlie is a papír felé fordította a fejét, de mielőtt egy betűt is felfoghatott volna belőle, Bella ökölbe szorította kezeit és öszegyűrte a lapot. Charlie hiába is próbálta kihámozni ökölbe szorított kezei közül, Bella nem engedett. Apja vállára hajtotta fejét és hangsan zokogott. Charlie nem tudott mást tenni, mint hagyni, hogy lány a nyugodtan kisírja magát. Sok idő telt így el. Talán órák is lehettek, mire Bella végre megnyugodott kissé. Amikor felemelte fejét... valami más volt. Elég jól ismertem ahhoz, hogy tudjam: elhatározott valamit és mindegy mibe kerül véghez is fogja vinni. Nagy levegőt vett és felállt.
- Jól vagyok - mondta ugyanazzal a határozottsággal a hangjában, amit az előbb a szemében is láttam.
Megfordult és a lépcső felé vette az irányt. Mire Charlie feleszmélt Bella már majdnem a közepénél járt.
- Bella!
- Egyedül akarok lenni. - mondta és eltűnt a lépcsősor tetején."