9. fejezet

Előre is bocsika! Nem túl hosszú, de tartalmas. És amíg nem lesz meg a 10 komi,addig nem jön a kövi.

(Alice szemszöge)

- Viktória.

Megdermedtem a név hallatán. Az nem lehet, hogy visszajött. Ez képtelenség!

- Az kizárt! - hitetlenkedett Jasper is.

- Bella ezt a nevet mondta.

- Ő volt az. - motyogta Edward halálra váltan.

Most először szólalt meg azóta, hogy Charlie kimondta "eltűnt". És most szörnyebben festett, mint valaha.

- Miért jött ide Viktória? - aggodalmaskodott Esme

- Belláért. - mondta Sam

- Mit akarna Viktória Bellától?! - értetlenkedett Rosalie

- Annyit mondott, hogy végre bosszút állhat meg, hogy "Szemet szemért. Ez volt James kedvenc mondása."  - magyarázta Sam - Ettől többet nem mondott.

- James??? - kiáltottunk fel egyszerre, kikerekedett szemekkel

- Mi köze az egésznek Jameshez? - tudakolta idegesen Carlisle

- Fogalmunk sincs. Azt sem tudjuk, hogy miért most akart bosszút állni miatta. Már csaknem egy év eltelt az eset óta.

- Tudtok arról is? - kérdezte Jasper, de Rosalie nem hagyott időt a válaszra

- Fontosabb az, hogy mi köze van Bellának Viktoria bosszújához?

Ez jó kérdés. Miért rajta akar bosszútállni?

- Ha belegondoltok van értelme. - mondta bizonytalanul Emmet

- Mi? Ennek semmi értelme!

- De! - nyögte Edward

- Mégis mi? - már nagyon érdekelt, hogy mire gondolt Emmet

- Ha minden igaz, Viktoria azt mondta, hogy James kedvenc mondása a "Szemet szemért".

- És? - értetlenkedett kedvesem

- Hát Edward megölte Viktória szerelmét Jamest. Akkor Viktoria megöli Edward szerelmét. Bellát!

Hát ja. Így már van értelme. Sajnos. Ha Viktoria valóban ehhez az elmélethez ragazkoik, akkor biztosan megöli Bellát. Ha még nem tette meg. Nem az nem lehet.

- Ez így akkor sem jó. - jelentettem ki - Viktoria biztos szétnézett itt, mielőtt cselekedni kezdett. Akkor pedig láthatta, hogy mi már nem vagyunk itt. Bellát viszont itt hagytuk, vagyis ő és Edward már nincsenek együtt.

- Ez igaz! - állt mellém szerelmem

- Nem hiszem, hogy Viktória be tudott jutni. - mondta kissé bizonytalanul Sam - Miután megjelentek folyamatosan figyeltük őket. Ez erdőből nem engedtük ki őket, és a ti házatokat is elkerülték.

- Akkor Viktória biztosan nem tudta, hogy elmentünk. - aggodalmaskott Esme

- De nem vagy benne biztos? - kédezte Jasper Samet fürkészve

- Nos... Nem teljesen. - vallotta be

- Miért?

- Azok a vámpírok nagyon furcsák voltak. A szaguk is más volt és nem csak azért, mert ők emberi véren éltek. Mintha érződött volna belőle a gonoszság. És a mozgásuk... Mintha egy egyszerű vámpír emberi sebességgel mozogna. Valahányszor láttuk őket, olyan érzésem volt, mintha szándékosan lassabban mozognának csak, hogy mi is lássuk. Amikor megtámadtuk őket mindíg sikerült elég közel kerülnünk, mégis mikor végre megsebezhettük volna valameiket, az eltűnt. Egyik pillanatról a másikra. Egyszer előttünk volt, aztán meg mögöttünk, és mindezt úgy, hogy nem is láttuk a mozdulatsort. Mindegyik. És voltak páran. Pedig legalább olyan gyorsak vagyunk, mint bármely másik vámpír.

- Ez különös, ilyet még soha nem hallottam. - mormogta Carlisle

- Most Bella megtalálása a legfontosabb. - mondtam komolyan

- Így van! - értett egyet kedvesem - talán az erdőben kéne kezdeni.

- Rendben! - állt fel Carlisle - Most rögtön indulunk.

- Mi is megyünk. - szólt Sam

- Természetesen.

Ezzel ki is mentünk a házból, Charliet magára hagyva a házban és besátáltunk az erdőbe. A farkasok sorra alakultak át, és már csak Sam volt emberi formában.

- Előre szólok. - mondta komolyan - Nem sok maradt abból a helyből.

8. fejezet - A vezér

Kérem azokat a komikat!!!


(Alice szemszöge)

- Mi? - kérdezte Edward. Láttam a rettegést a szemében, úgy , mint még soha. Számomra már összeállt a kép.

- Eltűnt. - válaszolt Charlie összetörten

- Hogy, hogy eltűnt? - keltem ki magamból, pedig nem is voltam dühös, csak féltem. - Nem tűnhet el valaki csak úgy!

- Nem is ezt mondta, pióca! - mondta az a kis kölyök, aki az előbb majdnem széttépte Edwardot. Jasper egy dühös morgással jutalmazta az ötletes becenevet.

- Jackob! Fogd vissza magad! - szólt megint a nyugodtabb hangú kutya.

- Kezdjük talán az elején. - szólt éppoly nyugodtan Carlisle, de én már az értetlenséget is kihallottam belőle.

- Ha jól értem, Charlie mindenről tud? - kérdezte gyanakodva

- Így van. - helyeselt a nyugodt kutya.

- Megtudhatnánk, miért lett felfedve a titkunk? - Carlisle hangja még mindíg nyugodt volt, bár most, mintha egy kis düh csengett volna benne.

- Abban a helyzetben nem volt más választásunk. - valószínüleg a kutya is kihallotta a dühöt, mert erősen csitítani próbálta - De mielőtt magyarázkodnánk be kellene mutatkoznunk. - ajánlotta

- Rendben. - egyezett bele végül apám - Én... - folytatta volna, de a kutya félbeszakította.

- Mi tudjuk a ti neveiteket. Bella mesélt rólatok. - magyarázkodott azonnal apám dühös tekintetére, de a hangja alapján nem mondott teljesen igazat. Ezt amúgy sem hiszem el. Bella soha nem árulna el minket.

- Nem kell semmi rosszra gondolni. - mintha olvasna a gondolataimban. Ez nem lehet ugye?! - Bella csak a neveteket mondta el, és persze a legfontosabb tudnivalókat. De ezt majd később. - tért vissza az eredeti témához - Én Sam vagyok. A falkavezér.

- Én Jackob. - morogta a dühöngő kutyus.

- Paul - az egyik feszengő eb a kanapéról.

- Embry - a mellette ülő kissé nyugodtabb, de legalább annyira körültekintő tag.

- Quil - morogta az utolsó.

Mi csak bólintottunk, és egy szót sem szóltunk. Csend ült a szobára.

- Akkor most jöhet a "magyarázkodás"? - tért a lényegre Jasper, kedvesnek éppen nem nevezhető hangnemben.

- Igen. - mondta kelletlenül Sam - Egy hónappal az után kezdődött minden, hogy elmentetek.

Az nem lehet. Pont akkor, amikor semmit nem láttam. Ez nem lehet. Nem! Nem! Nem! Miért nem láttam?Miért látok minden jelentéktelen apróságot, ha a legjobb barátőmön nem tudok segíteni?

- Mi viszont csak néhány nappal az eset előtt tudtuk meg a részleteket. - folytatta

- A részleteket? - kérdezte szerelmem

- Igen. Már korábban is láttuk Bellán, hogy baj van, de nem mondott semmit, és sehogy nem tudtuk kiszedni belőle. - sóhajtott fel csalódottan - Egy hónappal a távozásotok után vámpírok jelentek meg Forksban. Embereket öltek az erdőben, nem messze a turistaösvényektől. Megpróbáltuk elkapni őket, de mindíg kicsúsztak a kezeink közül. Olyanok voltak, mint a katonák. Volt egy vezető és több csatlósa is. Minket azonban nem egyszer észrevettek a túrázók és bejelentettek a rendőrségen, mint garázdálkodó medvéket. Ez egyrészt hasznos volt, másrészt veszélyes. Fennállt a lebukás veszélye, de szerencsére egyre kevesebb embernek támadt kedve a túrázgatáshoz.Két hónappal azután, hogy elmentetek Bella elkezdett furcsán viselkedni. Először azt hittük, hogy a hiányotok miatt, de mint később rájöttünk nem csak ez volt az oka. Aztán pedig egyre szörnyűbb állapotba került. Minden kis zajra összerándult; volt, hogy sírva fakadt. Nem mert kijönni a szobájából, és ott is folyton az ablakot leste. Bella tudta, hogy mik is vagyunk és soha nem árult el minket, így előtte mindenről nyugodtan beszélhettünk. Egyszer sikerült lehívnunk őt La Push-ba, hogy kicsit kimozduljon. Akkor is felhozódott ez a téma és amikor megemlítettük a vezetőt Bella, mintha lefagyott volna. Aztán teljesen felélénkült. Kérdezgetett a nőstényről. A kinézetéről és a többi vámpírról is. Ám amikor mindent elmondtunk a vezetőről teljesen összetört. Folyamatosan sírt és azt mondogatta, hogy "visszajött", "Tényleg eljött értem" meg, hogy "Előre figyelmeztetett". Amikor megkérdeztük, hogy kiről beszél csak egy nevet mondott.

Viktória.

Nos!!!

Mivel a kommentek száma a béka segge alá került :(, ezért én is bevezetek néhány újítást. Ezentúl csak akkor lesz friss, ha legalább 10 komit kapok!!!(Több is lehet:D ) A bejegyzések felett pedig ízelítőt és előrejelzést találhattok a kövit illetően. Álltalában előtte, vagy aznap kerül fel, mint a friss. Szóval várom a komikat!!!
xoxo: GinaX

Botrány Verespatakon!!! Pénz vs. Természet

Sziasztok!

Tudom, hogy abszolút nem kapcsolódik ide, de úgy éreztem, hogy annál jobb, minél több ember tud róla!

Engem borzalmasan felháborított ez a helyzet, ha van blogotok, és ti is így gondoljátok, rakjátok ki, mert az embereknek tudniuk kell, hogy mi zajlik Verespatakon, ami ha bekövetkezik nem csak az ott élőkre, de ránk is hatással lesz.

Verespatak egy aprócska község Erdély egyik legszebb részén, egy gyönyörű völgyben fekszik, szinte csak magyarok lakják. Ez egy még fel nem fedezett gyémántja Romániának, és az ott élő székelyeknek. Évekkel ezelőtt kiderült, hogy a falu alatt jelentős arany lelőhely található, és egy amerikai cég, a Gold Corporation, azonnal szemet vetett a területre. Nem csak az a baj, hogy a bánya létrehozásához le kéne rombolni az évszázados múlttal és kultúrával rendelkező gyönyörű erdélyi falucskát,

ki kéne telepíteni a generációk óta ott élő családokat, akiknek hozzátartozóik az ottani temetőben nyugszanak, és akik szeretnek ott élni, hanem az is, hogy az arany kinyeréséhez ciánt használnak, ami borzalmasan veszélyes méreg.A természetbe, a környezetbe, folyókba kerülve minden életet kiolt, nem marad utána más, csak a puszta, élettelen, szennyezett környezet, ráadásul évtizedekbe telik, amíg kiürül a földből, a vízből. Ezt a veszélyes anyagot ebben a gyönyörű völgyben akarják tárolni, a legbiztonságosabb gátat ígérve, hogy nem kerül a cián semmi esetre sem a folyókba.

Hiú ábránd.

Ugyanis bármily biztonságos is egy gát, egy idő után átszakad, és a Gold Corporation csupán 10 évig vállal felelősséget, mert addig térül meg a hasznuk rajta, addig munkát adnak az embereknek a bányákban, és az ott élő családokat is kifizetnék, hogy elmenjenek, de kérdem én, mit jelent 10 év?

Ha egy 20 éves ember elmegy oda dolgozni, akkor 10 év múlva még mindig csak 20 lesz. Előtte az egész élet, de nem tudna mit csinálni, hisz a munkahelye megszűnt, az otthonát ledózerolták, akkor mihez fog kezdeni?

Arról nem is beszélve, hogy milyen csodálatos, egyedülálló természeti értéktől fosztanánk meg az emberiséget.

Ha elkezdenék felfejleszteni ezt a területet, özönlenének ide a turisták, csak az kevesebb hasznot hoz, hosszabb időre kell befektetni, viszont a természeti értéket megőrizhetnénk és ápolhatnánk, nem pedig tönkre tennénk. A közelben volt már egy ilyen eset. Ott megépítették a bányát, az egy ausztrál cég volt, és a gát átszakadt. A cián a folyókba ömlött, többek közt a Tiszába és a Dunába.

A tudósok szerint még ma sem lehet felmérni, mekkora pusztítást okozott az a baleset, csaknem az egész halállomány kipusztult, a föld mérgezett lett, így a mezőgazdaság is veszélybe került, hisz a folyókból a földbe szivárgott a méreg.

Az a bánya most így néz ki:

Ezt akarják tenni azzal a varázslatosan szép völggyel is. Bár az Európai bizottság még nem hagyta jóvá a tervet, habár nem is lépett fel ellene, de ennek ellenére már a Verespatak melletti községet elkezdték lerombolni, a cég biztos a dolgában.

Az ott élők egy része nem akar elmenni, hisz miért is menne? Csodálatos helyen él, itt született, itt születtek az ősei is, miért hagyná el ezt a helyet?

Persze, voltak olyanok, akik elfogadták a pénzt, és elmentek, de nem mindenki. Vannak, akik harcolnak. Harcolnak az otthonukért, a családjukért, a jövőjükért és a múltjukért.

Csakhogy erre a cég azt mondja, hogyha szépszerével nem mennek, akkor majd elüldözik őket. Mert nem számít nekik más, csak a pénz.

Szerte a világon viszik körbe Verespatak történetét, hogy az emberek tudjanak róla, a mi sulinkba is így került be, és végignézve teljesen felháborodtam.

Nem sokat tehetek, de remélem, hogy a helyiek sikerrel járnak, és megmentik Erdély egyik gyöngyszemét a pusztulástól. A világ összes aranya nem éri meg ezt szerintem...

Kreatív Blogger!!!

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!

Mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám! Nagyon boldog vagyok és imádok mindenkit! :D

2. A logót ki kell tennem a blogomba!

Meg van!!! XD

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!

1. Gréé: http://holdtitokhercegno.blogspot.com/

2. Kacey: http://cullenesafeherfarkas.blogspot.com/

3. kékszeműlány: http://www.europaelektro.gportal.hu/

4. Cherry: http://www.cherrysaveragelife.blogspot.com/

4. Írni kell magadról 7 dolgot!

1.: Lilla szavaival élve "vámpírbuzi" vagyok, szóval: Ide a vámpíros törikkel!!! :D

2.: A bátyuskám egyszer kiskutyáknak szánt kutyakaját akart venni nekem, mondván: "Ez is kicsi + az is = miért ne?!"

3.: Egyszer (szintén) a bátyám el akart adni egy tábla Boci csokiért!!!

4.: Az első barátommal a zongoravizsgánkon szakítottam, egy nagy pofonnal! :D 

5.: 8 évig jártam társastáncra, és még most is imádok táncolni!!!

6.: (Ne nézzetek strébernek!!!) Általánosba mindíg kitűnő voltam, kivéve mikor a felvételihez számított: 7. évvége, 8. félév! :P

7.: 7. osztály óta "könyvmoly" vagyok, de a kötelezőknek a címét sem tudom!!!xD

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!

6. Be kell linkelnem őket.

1. Ziaa: http://emeraldlight-zia.blogspot.com/ 
2. Ivi: http://hajnalifenycsovasaga.blogspot.com/ 
3. Elle: http://magyartwilight.blogspot.com/ 
4. Benina: http://lelekor.blogspot.com/ 
5. Tanyacullen: http://oregkut.blogspot.com/ 
6. Ancsa_girl: http://twilight-darkdawn.blogspot.com/ 
7. Rose: http://rose-nessie.blogspot.com/

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7. fejezet - Nincs többé!

(Edward szemszöge)


Már mindenki állt a szobában. Egymással szemben a vámpírok és az alakváltók. Mindenki feszült volt, én pedig, már majdnem neki is ugrottam annak a Jackob nevűnek, amikor Charlie megszólalt:
- Nem akarok verekedést a házamban!
Ezzel nem lesz gond. Egyetlen rúgással kitessékelem a nappaliból, sőt, ha tekintettel vagyok Charlie kérésére, akár a házból is. Gyűlölt engem, már akkor is, amikor megérkezett, pedig soha nem látott azelőtt. Vagy mégis? Ja persze! Hisz ő volt az a kis ficsúr, aki megjelent a bálon és lekérte tőlem Bellát, csak, hogy át tudja adni az apja üzenetét. Már akkor sem volt közömbös szerelmem iránt. Most pedig...! Így azért már érthető az ellenszenve. Láttam az emlékeiben, milyen sokszor próbálkozott Bellánál a távollétem alatt és azt is, hogy kedvesem mindíg visszautasította. Ez nagyon jól esett. Ám a boldogságom nem tartott sokáig. Egészen addig, amíg meg nem láttam újra a gondolatait.

"Láttam Bellát, úgy ahogy Alice látomásában, vagy talán még rosszabb állapotban. Arca beesett és sápadt. A szeme alatti karikák kialvatlanságról árulkodtak. Azonban máskor is láttam már fáradtnak, amikor az egész éjszakát beszélgetéssel töltöttük és csak pár órát tudott aludni.Mégis valami most egészen más volt. A szemei nem ragyogtak a boldogságtól, mint minden reggel, amikor rájött nem tüntem el és még mindíg mellette vagyok. Épp ellenkezőleg. Eltűntem. Magára hagytam és ezt soha nem tudta feldolgozni. Hónapokig szenvedett a hiányomtól, és nem csak az enyémtől. Valahányszor megemlítették a Cullen nevet, vagy csupán említést tettek ránk, máris rosszul lett. Akadozva szedte a levegőt, mintha nem akarna a tüdejébe jutni. Karjait maga köré fonta, mintha így tartaná egyben magát"

A gondolatoknak olyan hamar lett vége, hogy először észre sem vettem.

Láttam magam előtt egy dühös fiút, aki kis híján nekem esett. Aztán felfogtam mit is látok. Jackob tajtékzó dühvel állt velem szemben, torkából mély morgások törtek elő.

- Szállj ki a fejemből pióca! - ha a többi kutya nem fogja le, már biztosan szétszedtük volna a konyhát (Charlie nagy Örömére)

- Nyugalom! - szólt egy másik kutya - Nem fogunk harcolni. - kijelentés volt, bár inkább felszólításnak hangzott. És volt benne valami parancsoló árnyalat is. Jackob nagy nehezen visszanyerte az önuralmát, de még mindíg gyilkos tekintettel méregetett. Azt sem tudom, hogy honnan tud a képességemről.

- Azt hiszem itt az ideje, hogy tiszta vizet ötsünk a pohárba. - mondta Charlie, olyan nyugodt hangon, mintha nem is egy vámpírcsaláddal és egy falka vérfarkassal lenne körülvéve.

- Kezdjük talán ott, hogy mindenki leül! - folytatta ugyanolyan nyugodtan

Miután senki nem mozdult, már kezdte elveszíteni a türelmét.

- Azt mondtam MINDENKI LEÜL!!! - az utolsó két szót olyan erélyesen mondta, amit még soha nem hallottam tőle.

Carlisle volt az első, aki megmozdult. Szép lassan indult vissza a fotelhez és Esmét is magával vitte. Majd leült és ölébe vonta kedvesét. Aztán Alice és Jasper indultak meg, maguk előtt tolva a gyanakvó Rosaliet és a harcrakész Emmetet. Aztán a farkasok mentek, gondosan kikerülve engem. Csak Jackob és a nyugodt hangú Sam - mint közben megtudtam - maradt még állva. Nem szívesen ugyan, de hátat fordítottam nekik és az ablakhoz sétáltam. Jackob és Sam mögöttem jöttek és megálltak egy ülőalkalmatosság mögött, amin a többi kutya feszengett. Charlie kényelmesen viszzahelyezkedett a fotelbe pár lépésnyire tőlem, és újra kibámult az ablakon.

- Nos... - kezdte el óvatosan apám - Miért is kellene tiszta vizet önteni a pohárba?

- A történtek miatt. - mondta Sam

- Mi történt? - kérdezte Alice

- Nem tudod? - vonta fel szemöldökét Jackob

- Honnan tudnám? - adta az ártatlant testvérem

- Hagyd! - mondtam, miután megnéztem jobban a kutya gondolatait - Mindent tudnak.

A családom teljesen ledöbbent.

- Mi van??? - értetlenkedett Rose

- Jól hallottad. - biztosítottam - És Charlie is tudja, ha nem tévedek.

Az említett csak bólintott, de nem fordult el az ablaktól.

- Mi a fene történt itt? - érdeklődött tövább Rose, cseppet sem udvariasan

- Nocsak négy hónapig nem érdekel titeket semmi, aztán hirtelen mindent tudni akartok?

Engem viszont nem érdekelt a mondanivalója. Csak Charliet hallottam. Ahogy a lányára gondol és nem érez mást, csak szeretetet és hiányt.

- Hol van Bella? - kezdtem el rettegni.

Néma csand ült a házra, amit Charlie sóhaja tört meg.

- Nem tudjuk. - mondta csendesen

- Mi? - értetlenkedtem, pedig egyre inkább összeállt a kép. A furgonban Bella illata halványodott, és nem hallottam semmi mást a házban rajtunk kívül, pedig már itthon kéne lennie.

Charlie csak újra felsóhajtott. Fájdalmasabban, mint valaha és halkabban válaszot, mint valaha.

- Eltűnt.

Bocsika, hogy rövid lett, de kevesebbet kell várni a kövire :D
Aztán írjátok azokat a komikat!!!