Hali mindenkinek!

Igazából ez az első blogom és az első történetem is. Még soha nem írtam semmit. Nagyon izgulok, hogy hogy sikerül és, hogy lesznek-e egyáltalán akik olvasni fogják. Ha bármi óhajotok, sóhajotok, kérésetek, kérdésetek lenne; csak írjatok egy e-mailt a ginax@citromail.hu - ra, vagy gyertek Plurk-re! http://www.plurk.com/GinaX94/invite

Kérlek írjatok komikat! Nagyon jó lenne! *nagybociszemek*

(Helyesírási hibákért bocsika!!!)

Felhívom szíves figyelmeteket, hogy a blog alsó részében közvélemény-kutatásokat találtok, szeretném, ha válaszolnátok rájuk! Puszi!!!

2012. január 15., vasárnap

16. fejezet - Furcsaságok 2. - Forró érzelmek

(Teljes fejezet!)
Fehér háttér-probléma orvosolva. Jó olvasást! PÁPÁ!




(Edward szemszöge)

Lassan haladtunk végig a hűvös folyosókon és rengeteget lépcsőztünk. Egyik lépcsősort a másik követte és a köztünk lévő csend egyre súlyosabb lett. Igazságtalan volt, amit csináltam. Ezzel teljesen tisztában voltam. Tudtam azt is, hogy bocsánatot kellene kérnem, de mire rászántam magam megérkeztünk. Az egyik torony felső részében voltunk, ahol egymás mellett két ajtó állt, és semmi más. Az apró, sötét előtérben csak még szörnyebben éreztem magam, ezért hálát adtam az égnek, amikor Isi végre megszólalt.
- Ez lesz a te szobád. - mondta és kinyitotta a jobb oldalit
- Csinos. – motyogtam
- Az enyém a másik.
- Hogy? - kérdeztem vissza
- A másik, ami a tiéd mellett van, a bal oldali. Mivel a toronyban csak ez a két szoba van, ezért gondolom, nem fogod eltéveszteni, ha szeretnél betalálni. – vigyorgott
- Miért mennék én a te szobádba? – gyanakodtam
- Bármiért. Mondjuk nem találod a mosdót, vagy egyszerűen csak beszélgetésre vágysz... - a végére már egészen komoly lett a hangja.
- Aha. - motyogtam, és elindultam felfedezni az új kis birodalmamat
- Edward! - fogta meg a karomat
Meglepődve pillantottam rá és még jobban meglepett, hogy arca mennyire komoly és együtt érző volt.
- Komolyan! - mondta halkan - Bármikor jöhetsz. Bármi is történjen, keress meg! - majd kuncogva hozzátette - Kopognod sem kell.
- Micsoda ajánlat, ezt nem hagyhatom ki - mondtam somolyogva
- Akkor további szép estét! Majd találkozunk. - lépett a saját ajtajához
- Isi! - szóltam utána, mikor már átlépte a küszöböt
- Hm?
- Köszönöm! - mondtam komolyan
Egy pillanatig csak nézett, mielőtt megszólalt.
- Igazán nincs mit! - vigyorgott és bezárta az ajtaját.
"Ez a lány állandóan vigyorog" gondoltam, ahogy beléptem az ajtómon "De nem is baj… Hisz olyan jól áll neki."
A szoba nyugodt csendjében volt időm átgondolni az eseményeket. Most már beláttam, hogy amit Isi tett, teljesen jogos volt. Igazságtalan voltam vele. Megítéltem, pedig nem is ismertem. Na, nem mintha ez azt jelentené, hogy az ég-világon mindenben egyetértek vele. Csak most kivételesen igaza volt.
Ekkor hallottam meg a zuhany csobogását a mellettem lévő szobából. Nem tehettem róla, hisz mégis csak férfiból volnék, de a képek csak úgy beúsztak a gondolataimba. Nem volt nehéz elképzelnem, hogy hogyan festhet kevesebb ruhában, hisz Bella testét nem egyszer öleltem magamhoz. (Megjegyezném, hogy a gondolataim már akkor is kissé csapongóak voltak.) Egyre zavarba ejtőbb képeket láttam magam előtt. Már azt sem tudtam megmondani, hogy tulajdonképpen Isiről, vagy Belláról fantáziálgatok, de egy biztos, nagyon élénk a képzelőerőm. Amikor egy határozott kopogást hallottam, úgy pattantam ki az ágyból, mintha az lángra kapott volna. Még szerencse, hogy nem hozzám, hanem Isihez akart valaki bejutni, mert én nem igazán voltam szalonképes állapotban. A kezeimet ökölbe szorítottam és úgy lihegtem, mintha emberként most futottam volna le a maratont. Közben hallottam, hogy Isi szobájában elzáródik a víz.
- Ki az? - kérdezte halkan
- Hát Én! Ki más? - felelte egy mély férfihang.
Szinte láttam magam előtt a jelenetet, ahogy kivesz egy törölközőt a szekrényből és szorosan magára csavarja. Aztán mosolyogva az ajtóhoz lép.
- Szia cica! - mondta perverzen a férfi
- Szia édes! - kuncogott a lány - Érezd magad otthon!
- Nálad mindig drágaságom.
Tudom, hogy mit mondtam odalenn a nagyteremben, de igazából nem gondoltam úgy, hogy Isi mindenkivel lefeküdne. Szóval ez most sokkolt. Na, nem mintha egyetlen férfi megjelenése azt jelentené, hogy mindenkivel ilyen "közvetlen" a viszonya, de ez a párbeszéd kezd egyre kétértelműbb lenni.
- Van egy kis időd számomra? - ez az a fajta kérdés volt, ami szinte már a parancs kategóriába tartozik.
Ha Isi olyan, amilyennek gondolom, akkor úgy elküldi a vendégét a francba, hogy a lába sem éri a földet. Nem hiszem, hogy eltűrné, ha parancsolgatnak neki.
- Számodra mindig. – dorombolt
Dorombolt?! Ezt nem hiszem el! Az egész világ kezd kifordulni önmagából.
- Nem fogsz lecserélni?
- Téged soha. - dorombolt tovább.
A két hang annyira azonos irányból jött, hogy biztosra veszem, úgy össze voltak tekeredve, mint a fonott kalács.
- Be kell vallanom, azt hittem, már le is cseréltél. Az a Cullen kölyök nagy hatással volt rád. – mintha egy kis aggodalom csengett volna a hangjában.
Nem az az „El akarsz hagyni?” inkább az a „Minden rendben veled?” fajta. Ez meglepett. Talán Isi nem képel fel mindenkit, aki úgy viselkedik vele, ahogy én?
- Ne aggódj, mio amante! Megtanultam vigyázni magamra. – amit mondott komoly volt, a hangja mégis játékos maradt.
- Mio amante? – dorombolta a férfi.
Ebben a hangban aztán nem volt semmi aggodalom, perverz és kéjes hanglejtés viszont annál inkább. Isi gyöngyözően felkacagott.
- Csak nézz magunkra. Talán nem?
- Eléggé félreérthető, valóban. De tehetnénk még félreérthetőbbé. – sutyorgott

(Cassi szemszöge)

Csendesen haladtunk végig a kihalt folyosókon. Ugyanabba az irányba indultunk, mint Isiék. Kínos feszültségben róttuk a lépcsősorokat. Mindenkinek az előző esemény járt a fejében. Kicsit mindannyian megkönnyebbültünk, amikor megérkeztünk egy tágas előtéri szobába, és én kénytelen voltam megtörni a csendet. A szobából öt ajtó nyílt, a távolabbi sarokban pedig egy újabb lépcsősor kezdődött.
Az utolsó két szoba a miénk - mutattam a lépcső melletti ajtókra -, a másik három a tietek. Válasszatok kedvetek szerint!

Alice azonnal a lépcsőhöz legközelebbi üres szobába nyitott és alaposan körbekémlelt.

- Ez lesz a miénk! - kiáltotta csillogó szemekkel.

Rosalie méltóságteljesen az északi falnál egyedül árválkodó ajtóhoz vonult, és szélesre tárta. - Ez a miénk.
Carlisle és Esme csendesen az Alice-ék szobája melletti utolsó ajtóhoz léptek.
Bólintottam, majd a saját szobám ajtajához léptem.
- Várj, kérlek! - szólt utánam a doktor.
- Igen?
- Szeretnék beszélni veletek néhány dologról. Ha lehetne, minél hamarabb - tette hozzá óvatosan.
- Persze! - mosolyogtam, majd Adam felé fordultam. - Szólok Isiéknek, te maradj velük - indultam el a felfelé vezető lépcsősoron.
Még hallottam, hogy Adam bevezeti Cullenéket az egyik szobába, majd csend telepedett a hideg falak közé. A következő pillanatban lábdobogást hallottam fentről, és pár perc múlva megjelent Felix.
- Gyanítom, Isinél voltám? - somolyogtam.
- Én meg azt gyanítom, te is éppen oda tartasz - vigyorgott vissza, majd bólintásomra folytatta. - A helyedben én inkább elnapolnám a látogatást. Isi és az ifjú Cullen meglehetősen elfoglaltak. - Hátrapillantott a válla felett, majd folytatta. - Vagy, ha még nem is, hamarosan azok lesznek. - Rejtélyes mosollyal az arcán lelépett, én pedig gyanakodva továbbindultam. Néhány perccel később azonban furcsa hangokra lettem figyelmes.

(Edward szemszöge)

- Eléggé félreérthető, valóban. De tehetnénk még félreérthetőbbé - suttogta kéjesen a férfi.
- Mire gondolsz? - kérdezett vissza Isi hasonló hangon.
Ezután azonban már nem sokat beszélgettek, más hangokból azonban nem volt hiány. Isi pedig, néha megtűzdelte az eseményeket egy-egy megjegyzéssel.
- Hm. Ez tetszik - motyogta.
- Ez nekem is. - válaszolt a másik.
Az izmaim megfeszültek és úgy éreztem, mindjárt felrobbanok. Láttam magam előtt, ahogy az ismeretlen férfi megérinti...
Nem tudtam elviselni. Elvesztettem a fejem. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy kivágódik az ajtó. Előbb az enyém, majd Isié, és én nyitottam ki. A látvány magáért beszélt.

Isi a nagy ágy közepén feküdt, az összegyűrt ágyneműben. Félix pedig négykézláb támaszkodott fölötte.
- Elnézést! Nem akartam zavarni. - Ó dehogynem!
- Semmi gond. - kuncogott Isi
- Dehogy is nincs gond. - morogta Félix - Szóval neki már kopognia sem kell? - nézett rám dühöngve, bár engem nem igazán érdekelt.
- Nem kell neki. - jelentette ki Isi, mielőtt válaszolhattam volna
- Azt hittem az illem így diktálja. - nahát, ismeri az illemet?
- Felajánlottam neki, hogy kopogás nélkül jöhet.
- És úgy látom, ő lovagiasan el is fogadta. - köpte foghegyről.
- Elég ebből! - állította le Isi - Attól tartok most távoznod kell Félix! Itt a váltás. - vigyorgott
- Szóval még is csak lecserélsz! - sóhajtott lemondóan
- Hiába drága, kiöregedtél már!
Félix lemászott az ágyról, miközben a derekát fogta, és hatalmas, fájdalmas sóhajokat engedett ki magából.
- Valóban nem vagyok már a régi! - sántikált el az ajtóig - Viszlát később "mio amante"!
Amikor visszapillantottam az ajtóról az ágyra, Isi már felkelt, és éppen a kendőjét igazgatta. Zavartan elfordultam és csak akkor mertem visszanézni, mikor megszólalt.
- Szóval, mi volt ennyire sürgős?
A kérdést bár értettem, nem tudtam a válaszra fókuszálni. Ekkor ugyanis már a szekrény előtt állt, és éppen a felső polcon keresgélt. Az aprócska kendő minden mozdulatnál meglibbent, félrecsúszott. Én pedig képtelen voltam levenni a szemem róla.
A testem, mintha saját életet élne az utóbbi időben. Parancsszó nélkül indultak felé a lábaim, és amikor odaértem egy határozott mozdulattal megfordítottam. Az egyik karom körülzárta keskeny derekát, míg a másik a mögötte lévő szekrénynek támaszkodott.
- Lefeküdtél vele? - Tudnom kellett!
- Azt hittem egyértelmű elképzelésed van, milyen szerepet is töltök be a Volturi testőrség köreiben. - suttogta
Szörnyű gyanú kezdte felütni bennem a fejét.
- Tudtad, hogy hallom az egészet, igaz?
- Tény, hogy ilyen hatásos belépőre nem számítottam!
- Miért csináltad? - néztem a szemébe. Mikor kezdtem el az ajkait bámulni?!
- Nem örültél neki, hogy igazad volt velem kapcsolatban? - Ő meg az én ajkaimat nézi.
- Miért örültem volna?
- Szereted, ha igazad van. Minden pasi szereti!
- Valóban? Milyen szakértő vagy.
- Megint helyben vagyunk!
Nem fecséreltem az időmet válaszadásra. Ajkaimat az övéire nyomtam, ezzel elejét vettem minden további fecsegésnek. Teljesen ledöbbentett saját viselkedésem, de ami még jobban meglepett, az volt, hogy visszacsókolt. Lágy és óvatos csók volt, de ahogy tudatosulni kezdett bennem, hogy nem kell visszafognom magam, egyre szenvedélyesebb lett. Karjait a nyakam köré fonta és egyik kezével a hajamba túrt. Elindulhattunk az ágy irányába, mert a következő pillanatban már a közepén feküdtünk. Egyik kezem elindult lefelé az oldalán. Éreztem a törölköző finom anyagát. Aztán a törölközőt a bőre váltotta fel. Az ő egyik keze már az ingemet tolta le a vállamról, míg a másik még mindig a hajamban kalandozott. Az érzések olyan ismerősek voltak. És az az illat...
Ekkor azonban megdermedt, és villámgyorsan eltolt magától. A szemei feketék voltak. Nem olyan "mindenkit kinyírok magam körül - fekete", hanem egyszerűen az "éhes vagyok - fekete". Ezeket a kifejezéseket még Alice gondolataiból vettem, miután elindultunk Isivel a torony felé. Jut eszembe, el ne felejtsem megkérdezni , hogy mire értette, hogy "Isinek MEGINT ilyen "kinyírok mindenkit magam körül - fekete" szemei vannak."
Most viszont meghallottam, miért reagált így Isi az imént. Léptek. Egészen közel. És pont errefelé tartanak. És már kopogtattak is.
- Tessék? - szólt ki Isi erőt véve magán
- Cullenék beszélni szeretnének velünk. Fel szeretnék tenni a kérdéseiket. - szólt be a Cassi nevű lány (Alice gondolataiból tudom, hogy így hívják), Isi pedig nagyot sóhajtott.
- Azonnal megyünk.
Nem hallottam kintről mozgást, ebből arra következtettem, hogy Cassi nem távozott, hanem az ajtó előtt várakozik. A gondolatait nem hallottam. Ez meglehetősen gyakran fordul elő Isi társaságában, és nem felejtek el rákérdezni az első adandó alkalommal, hogy ez mi a csudának van. Az említett ekkor egy villámgyors mozdulattal kibújt alólam és megcélozta a szekrényt. Gondoltam megvárom kint Cassivel, amíg felöltözik. Bár gőzöm sincs mit mondhatnék neki, miért voltam itt, különösen, hogy nyilvánvalóan többet hallott az iménti jelenetből, mint amennyi szalonképesnek mondható. De semmi ilyesmire nem volt szükség. Rájöttem, hogy a nők gyorsan is képesek elkészülni, ha igazán akarnak. És Isi most nyilván nagyon is akarta, ugyanis elég volt számára annyi idő, míg én felkecmeregtem az ágyról, és az ingem alsó három gombját begomboltam. A többit ő gombolta, megjegyezném, ezt is észvesztő sebességgel csinálta. Én csak elkerekedett szemekkel figyeltem. Még egy vámpír sem lehet ilyen gyors. De kénytelen voltam elhinni, amikor végignéztem mélyen dekoltált, sötétkék, ujjatlan blúzán és hosszú pászos, fekete nadrágba bújtatott lábain. Azt a tízcentis, szexi tűsarkút - amit Bella csak "halálcsapda"-nak nevezett volna - már nem is említem.
Mikor végzett az ingemmel - már mint a begombolásával - az ajtó felé indult, engem is magával húzva. Óvatosan rám pillantott a szeme sarkából, majd nagyot sóhajtott. Kinyitotta az ajtót és kilépett rajta, velem a sarkában. Cassi tekintete azonnal Isire villant, mintha engem észre sem venne, és mintha egy pillanatra a száját is láttam volna megmozdulni. Isi nagyot sóhajtott - ismét - majd felém fordult.
- A lépcső aljánál az egyik szobában gyülekeznek a többiek. Menj te is. Nem sokára mi is ott leszünk. - kérte, én pedig megtettem - bár kissé tétovázva, de elindultam.

4 megjegyzés:

  1. *-------------------*
    Én meg éppen csak "belenyalinthattam" :D, de legalább megkaptad. :D
    Kérünk még! *.*

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    Most találtam rá a történetedre :) ÉÉS nagyon tetszik :D Hmm érdekes szerintem Isi = Bella de persze ez nem 100 % De minden egybe vág és érdekes módon ez nem esik le másnak hiába vámpírok szuper intelligenciával:S Pedig mondta Isi hogy Victoria változtatta át és vele is volt meg minden... Hmm de atán lehet hogy valami véletlen folytán tényleg nem Bella ?:s nem hiszem de majd kiderül:) Köszi Amúgy eléggé szellősen jönnek a fejezetek:(Ez ezután is így lesz? Nem mintha nagyon zavarna (csak kicsit:D) Mert így is úgy is vissza járok és nézem hátha van új feji:) Szal köszi az olvasmányt és várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  3. szia
    nagyon tetszett a fejezet, várom a folytatást és azt , hogy minden titokra fény derüljön, de gondolom az még egy kicsit odébb van, így csak annyit, nagyon várom a következő fejezetet
    pusszancs

    VálaszTörlés
  4. Én most találtam rá, és rögtön végig olvastam az összes részt.
    Látam, hogy az utolsó részt még 2012-ben írtad, de már 2013 van. Nem fogsz már többet íni? Abbahagytad az írást, esetleg egy másik oldalon folytattad?

    VálaszTörlés