Hali mindenkinek!

Igazából ez az első blogom és az első történetem is. Még soha nem írtam semmit. Nagyon izgulok, hogy hogy sikerül és, hogy lesznek-e egyáltalán akik olvasni fogják. Ha bármi óhajotok, sóhajotok, kérésetek, kérdésetek lenne; csak írjatok egy e-mailt a ginax@citromail.hu - ra, vagy gyertek Plurk-re! http://www.plurk.com/GinaX94/invite

Kérlek írjatok komikat! Nagyon jó lenne! *nagybociszemek*

(Helyesírási hibákért bocsika!!!)

Felhívom szíves figyelmeteket, hogy a blog alsó részében közvélemény-kutatásokat találtok, szeretném, ha válaszolnátok rájuk! Puszi!!!

2010. május 9., vasárnap

11. fejezet - Volturi

A következő hamarabb jön ígérem! Addig is jó olvasást!!! :P A hibákért bocsika nem igazán volt időm átolvasni!


A fájdalom elemészt. Nem bírom már tovább. Bella nélkül nem ér semmit az életem. Alice még próbál meggyőzni róla, hogy életben van, de már ő sem hisz benne igazán. Miért is hinne? 3 éve. 3 hosszú éve keressük és még mindíg semmi. Két hete érkeztünk meg Volterrába, hogy segítséget kérjünk. De én semmibe nem reménykedtem. És igazam is lett. Aro meghallgatott minket, pontosabban megnézte Carlisle emlékeit. Nem lepődtem meg a reakcióján, előre megmondtam, hogy ez lesz. Összehívta a hármak tanácsát, hogy ítélkezzenek felettünk. Pontosan! Ítélkeztek. Nem meglepő, hiszen elvesztettünk egy embert, aki sokat tudott rólunk. Nem is csak sokat. Mindent! Nekik ennyit jelent Bella és semmi többet. Az ítélkezés végén azt mondták, hogy segítenek nekünk megkeresni, de csak azért, hogy a titkunk biztonságban legyen. Csak egy hónapig fogják keresni. Aztán, ha megtalálták őt már csak két lehetősége van. Halál vagy kárhozat. A családomat és engem pedig szintén megölnek, ha a titok kiszivárgott. Bár ettől nem igazán félek, mert tudom, hogy Bella nem árulna el minket soha, semmilyen körülmények között. Ha mégsem találnák meg, azt bukásnak könyvelik el. Vagyis a büntetés ugyanaz, mint a titok kiszivárgás esetén. Halál. Nem akrtam semmit kockáztatni. Beszélnem kellett Aroval. Tisztán élt bennem az a beszélgetés, és nem csak azért, mert alig 12 napja történt. Azóta Alice minden felém intézett pillantásával ölni tudna.

"Csendben haladtam végig a hosszú beton járaton, mint egy kísértet. A hatalmas kastély, melynek egy része a föld allatt állt, csendbe búrkolózott. Az őrök többsége nem jár le ezekre a folyosókra. Az egész építmény hideg és idegen ugyan, de itt különösen jeges a levegő. Siettem, amennyire csak tudtam. A lehető legkevesebb időt akartam itt tölteni. Meg sem álltam a folyosó végéig. Szemben és két oldalt egy-egy hatalmas tölgyajtó ékelődött a kövek közé, melyek a három volturivezető szobáját takarták. Egyenesen a szemben lévőhöz léptem és halkan bekopogtam. Nem mertem hangosabban, mintha attól tartanék, hogy a hangra kiugrik valami a falak mögül, és megtámad. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam, de ez az óvatosság ösztön szerűen jött.

- Szabad! - a nyugodt hang arról tanúskodott, hogy odabent már nem érezni ezt a jeges és rémisztő érzést, így szinte bemenekültem oda a hideg folyosóról.

- Remélem nem zavarok. - mondtam neki, amikor beléptem

- Te sohasem zavarsz drága Edward!

- Beszélnem kell veled Aro!

- Mond csak! Miről van szó? - kérdezte kíváncsian

- Az ítéletről. - válaszoltam színtelen hangon.

A megértés fénye csillant fel a szemében, és arcáról aggodalmat is leolvastam. Tudta, hogy mire szeretném kérni, de azt nem, hogy mit fog rá válaszolni.

- Tudod, hogy miért jöttem.

- Jobb szeretném a te szádból hallani.

- Ne büntesd a családomat az én bűnömért! Minden, ami történt, miattam történt, ők nem tehetnek semmiről.

- Nem változtathatom meg a döntésünket. - bizonytalankodott

- Nem is kérlek rá.

- Akkor mire kérsz? - pedig pontosan tudta. Tényleg tőlem akarta hallani.

- Azt kérem, hogy ne büntesd a családomat az én hibáimért. Elég, ha én bűnhődöm értük.

- Saját halálodat kívánod?

- Ha a halál az egyetlen megoldás, azt csak magamnak kívánom.

- "Ha"? - igazán meglepődöttnek látszott.

- Bízom benne. Tudom, hogy nem árulná el a titkunkat senkinek.

- És ha mégis?

Nem akartam vitatkozni vele, így úgy tettem, mintha elképzelném, hogy ez valóban megtörténhet.

- Akkor az is az én hibám lenne.

- Azt kéred tőlem, hogy öljem meg a barátom fiát?

- Inkább, mint hogy  megöld ártatlan barátodat és ártatlan családját. - szándákosan hangsújoztam az "ártatlan" jelzőt, hogy még inkább elbizonytalanítsam. El is értem a célomat.

- Carlisle valóban jó barátom. - ismerte el - De a törvény, az törvény! - győzködte magát továbbra is.

- A törvény szerint büntetni kell a bűnöst. Csak a bűnöst.

Nagyot sóhajtott. Nem tudta, mit is tegyen, de én igen. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg.

- Kérlek Aro! - vetettem be az utolsó fegyverem - Carlisle az apám, Esme pedig az anyám. Így gondolok rájuk, amióta csak megismertem őket. Nem akarom, hogy a lelkük elpusztuljon!

Tágra nyílt szemekkel nézett rám. Soha nem hittem benne, hogy nekünk vámpíroknak, még  van lelkünk, de megváltoztam. Legalábbis részben biztosan. Nem tudom elhinni, hogy olyan nagyszerű teremtményeknek - mint Esme, vagy Carlisle, vagy a testvéreim - ne lenne lelkük. Még ha nekem nincs is, mert ebben az egyben biztos vagyok. Aro bizonyára nem hitt nekem. Úgy gondolta, bármit megtennék azért, hogy megvédjem a családom, ami igaz is. De nem hazudtam, és ezt be is bizonyítom.

Felemeltem a kezem, és óvatosan felé nyujtottam. Óvatosan érintette meg, mintha félne attól, amit látni fog. Megfogta, majd föléhajolt. És végignézte a filmet, amit én már ezerszer láttam, vagy többször is tán."

A kőlépcsőn ültem, a felettem lévő hatalmas boltív árnyékában. Hallgattam az emberek gondolatait. Mindíg kerültem mások elméjét, menekültem az ostromló hangok elől. Most azonban megnyugtattak. Megnyugtatott a tudat, hogy valakinek az a legnagyobb problémája, hogy mit főzzön vacsorára.

- Edward! - szólt mögöttem Alice

- Hm?

- Aro beszélni akar velünk. Most. A szobájában vár.

Nem várt válaszra, csak megfordult és elindult a rideg folyosó felé. Én is feltápászkodtam, és utána indultam. Szótlanul sétáltunk végig a kastélyon, míg megérkeztünk Aro szobályának ajtajához. Alice halkan bekopogott.

- Szabad! szólt Aro nyugodtan

Ahogy beléptünk a szobába azonnal családom többi tagját pillantottam meg. Úgy tűnt nem tudják, miért is vagyunk itt, de én pontosan tudtam.

- Nos... Talán jobb, ha azonnal bele is kezdek. - szólt ismét Aro, de nem úgy tűnt, hogy nagyon lelkes a mondanivalója miatt.

- Már így is sokáig húztam. - motyogta halkan, hintha magát győzködné - már két hete keressük Bellát, ám semmit nem találtunk. Még halvány nyomokat sem, pedig a legjobb katonáim dolgoznak az ügyön megállás nélkül. Nagyon sajnálom, de nem tartom valószínünek, hogy megtaláljuk őt akár most, akár később.

Mindenki összerezzent a szobában, és egy emberként néztek rám aggodalmas szemeikkel. Engem azonban nem lepett meg. Pontosan azt mondta, amit vártam tőle.

- A szokásaink szerint ebben az esetben be kellene zárnunk téged az ítélet végrehajtásának napjáig. Nem igazán a szökés, inkább a legyengítés végett. Nem kapnál vért, és így nem lenne erőd ellenállni, még ösztönszerűen sem. De mivel te...

- Rendben! - szakítottam félbe - Zárjatok be!

Valaki keservesen felzokogott a szoba másik végében. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam Esme volt az, mégis megtettem. Amit láttam nagyon szíven ütött. Esme Carlisle karjaiba vetette magát és minden eddiginél keservesebben zokogott. Apám sem tudta egykönnyen visszatartani magát, de próbált erős maradni.

- Biztos vagy benne? - nyugtalankodott Aro. Láttam rajta, hogy nem szívesen tenne ilyet, különösen  szüleim előtt, és reménykedett benne, hogy ellenkezni fogok. De nem tettem. Nem akartam kivétel lenni. Valamiért megnyugtatott a gondolat, hogy tálán annyira legyengülök, hogy nem fogom érezni a fájdalmat. Be kell vallanom... Féltem. Féltem a fájdalomtól.

- Igen. - válaszoltam. Igen. Ez volt talán az egyetlen dolog, amiben most biztos voltam.

- Rendben. Akkor kövess kérlek. - mondta egy nyugtalan pillantás kíséretében a szüleim felé.

Kilépett a szobából, de előtte felvett egy apró kulcsot az asztaláról. Végig sétáltunk a mindíg csendes folyosón, de a végén nem a trónterem felé vezető irányba fordultunk. Épp ellenkezőleg. Nem a díszes és nyüzsgó termet vettük célba, hanem valami sokkal sötétebb helyet. Néhány méter után egy nagy kétszárnyú ajtóba ütköztünk. A zárban az ajtóméretéhez illő kulcs volt. Aro elfordította és beléptünk a kétoldalt cellákkal szegélyezett áporodott szagú végeláthatatlan folyosóra. Sétáltunk néhány métert, majd ismét megálltunk. Aro kinyitotta az egyik mellettünk lévő cellát, és kitárta előttem. Engedelmesen besétáltam, mint egy kiskutya a házába. Hallottam, ahogy Aro bezárja mögöttem a rácsokat, de nem fordultam meg. Mielőtt a nagy kétszárnyú ajtó bezáródott volna, még hallottam reményvesztett sóhaját. Aztán semmi, csak a csend és magány. Elsétáltam a cellám hátsó sarkába, leültem és vártam. Vártam a véget, a sötétséget, az érzelemmentességet, a halált.


U.i.: NA! A mi kis Edwardunk most egy kicsit hűsölni fog , egyelőre ismeretlen ideig. Annyit azonban elárulok, hogy a következő részben a kis hősünk egy egyelőre ismeretlen hölgyeménnyel fogy "közelebbről megismerkedni". Ebből mindenki arra következtet, amire akar. Várom a komikat! Pussz: Gina

8 megjegyzés:

  1. szia
    egyszerűen imádtam!! :D
    szegény Edet bezárták :( *sír*
    Rem kiengedik és Bella is meg lesz
    Így tovább!!
    Licsy volt

    VálaszTörlés
  2. szegény Ed...szegény Cullenék...előttem volt a kép ahogy Esme zokog...remélem hamar meglesz Bells, ugye azért happy endet szánsz a sztorinak??bár nekem van egy elméletem :P sőt kettő...xDD alig várom a folytit!
    xoxo
    mesi28

    VálaszTörlés
  3. Edward, te idióta... *fejetafalbaver* xD
    Na, ez szép. Ezt bezzeg kihagytad a "beszámolódból"! :P
    Jóóó hosszúúú fejezet lett, és egyben tök király is. *-* :D Várom a folytatást, és már alig várom a... Tudod, kit. ;)
    Puszi,
    Cherry

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó volt...:D
    Én is várom a frisst :D
    Pusz,Adri

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!
    O.M.G.!!! Remélem Bella jól van és vámpír!
    Írhatnál az ő szemszögéből is!!!
    :)
    Már nagyon várom a folytatást!

    Puszi Eszter

    VálaszTörlés
  6. szia
    nagyon jó lett :)
    Eddy kivel fog közelebbről megismerkedni ??remélem örülsz bogárka költözött a fülembe :D és fúrja az oldalam a kíváncsiság:D
    de remélem Edward nem jön össze vele bárki is lesz ...
    na mindegy siess a folytival
    pux: Lulu

    VálaszTörlés
  7. Jó lett nagyon xD!
    Na Edy aztán nyaralhat. :( Szegény!...
    [kiki]

    VálaszTörlés
  8. szia

    naszóóval. *összegyűjtiagondolatait*
    próbálok valami értelmeset írni, de lehet hogy nem lesz az. na mindegy. azért írom :)
    először is:nagyoooon jóóó. azért én Bella szemszögére is kíváncsi lennék (ha egyáltalán még van olyan.remélem igen) szóval nagyon jól írsz.imádom.
    másodszor:ha abba mered hagyni, én nem tudom, mit csinálok VELED. és igen. ezt nyugodtan vedd fenyegetésnek! xD
    akkor várom a folytit, és ne fenyegess azzal, hogy ha nincs kommi, nem is írsz tovább.
    pux.

    VálaszTörlés